Cikkek
Articles

Tartalom (Content) * Pedigrétár (Pedigree Database) * Klasszikus nyerők (Stakes Winners) * Fotótár (Gallery) * Cikkek (Articles) * Linkek (Recommended Pages) * Eladó lovak (Horses For Sale) * Kapcsolat (Contact)

 

A Goodwood Cup Története

 

A Goodwood Cup-ot 1812-ben alapították, két mérföld és öt furlong távra (kb. 4200m), zászlós indítással, s ekkor a második legrangosabb hosszútávú versenynek számított Angliában az Ascot Gold Cup után. Késobb a "Cup"-ok, a Gold Cup, a Goodwood Cup, és a Doncaster Cup, melyeket a "steherek hármas koronájának" is neveztek, veszélybe kerültek azáltal, hogy ily módon a tenyésztoknek elonyben kellett részesíteniük azokat a fedezoméneket, melyek mind hosszabb távokon tudtak gyozni. Ellenben a lovak szelekciója eddig a jelentos európai nagyversenyekre való tréningezés alapján történt, melyeket általában másfél mérföldes távra (kb. 2400m) futottak. Így hosszú évtizedeken keresztül a Cup-ok megrendezése, és díjazása igen nehéz volt, a díjak szinte csak jelképes összeget képviseltek; olyannyira, hogy amikor 1973-ban Proverb megnyerte a Goodwood Cup-ot, az elso díj összege nem érte el a 4000 fontot. Ezzel egyidoben Deauville-ben a 3000 méteres Prix Kergorlay gyoztese több, mint 17.000 fontot keresett gyozelmével. Ez a tény vitathatatlanul bebizonyította az ügy fontosságát, s még ez évben a Cup-ok díjazására 30.000 fontot adtak össze.

A Goodwood Cup elso kiemelkedo nyeroje a XX. században az 1903. évi gyoztes volt, az akkor három éves Rabelais . Trénere Richard Marsh, tulajdonosa Mr. Arthur James volt. Rabelais tulajdonosának negyedik Goodwood Cup-nyeroje volt, apja St.Simon, anyja pedig egy Satiety-kanca, Satirical. Küllemre nem sokat mutatott a mén, kicsi volt, vékony csontalapú, lábszerkezeti hibákkal. Ennek ellenére már kétévesen igazolta speed-jét az 1000 méteres National Breeder's Produce Stakes megnyerésével, majd a rákövetkezo évben, háromévesként harmadik a késobbi Triple Crown-gyoztes Rock Sand mögött a 2000 Guineas-ban, és negyedik az Epsom Derby hét indulója között.

Valószínuleg Rabelais kedvezotlen külleme miatt, a Goodwood Cup-ban aratott gyozelme ellenére, Mr. James nem kívánta megtartani lovát, és eladta Oroszországba. Ám az orosz-japán háború okozta valutaingadozás miatt a vétel nem jött létre. Bebizonyosodott, hogy inkább az európai versenyterekre érdemes koncentrálni, igy Rabelais 900 fontos áron francia tulajdonba került, ahol nagy sikerrel muködött a tenyésztésben egészen 28 éves korában bekövetkezet kimúlásáig. Háromszoros apamén-sampion volt Franciaországban, olyan utódainak köszönhetoen, mint az Epsom Derby-gyoztes Durbar II, a Grand Prix-nyero Verdun, és a Prix du Jockey Club-ban (Francia Derby) gyoztes Ramus.

Ménvonala széles körben elterjedt Franciaországban, Rialto-nak, Worden II-nek és Le Fabuleux-nak köszönhetoen, és Olaszországban Havresac II és Ribot révén. Havresac II nemzette Nogara-t, a veretlen Nearco anyját is.

Rabelais-nak egy nagyszeru fia, Long Set Angliában is versenyzett. A francia tenyésztésu Long Set, Mr S.B. Joel tulajdonában, és J. Batho trenírozásában 11 versenyt nyert, köztük a Lincolnshire Handicap-et, a Newbury Spring Cup-ot, a Royal Hunt Cup-ot, a Liverpool Summer Cup-ot, valamint a Doncaster- és a Cambridgeshire Cup-okat. Long Set-et Mr.Joel eredetileg egy eladóversenyen vásárolta, 500 guineas-ért.

Rabelais leányát, Ranai-t M.J. Coutrié tenyésztette Franciaországban, és Lord Derby vásárolta meg yearling korában Deauville-ben 95.000 frankért. Lord Derby ebbol a kancából tenyésztette a derbygyoztes Walting Street-et, és a 2000 Guineas-nyero Garden Path-t, mindkettot Fairway után. Rabelais tenyészkarrierje valószínuleg még sikeresebb lehetett volna, ha a francia versenyzést nem szakítja félbe az I. világháború.

Rabelais

 

St.Simon befolyása

E ponton fontos megvizsgálnunk St.Simon vérének befolyását a Goodwood Cup történetében a XX. század folyamán. Az 1901-es Goodwood Cup nyerojének, Fortunatus-nak az apja St.Simon fia, St.Frusquin volt. Perseus (1902.), Rabelais (1903.), és Saltpetre (1904.) mind St.Simon után születtek. Red Robe (1905.), Richard Marsh tréner harmadik nyeroje e versenyben négy éven belül, egy St.Simon-kancából született. Plum Tree (1906.), Persimmon fia, St.Simon unokája volt.

The White Knight (1907.) apja szintén St.Simon fia, Desmond. Caroussel (1909.) anyja egy St.Simon-kanca. Tullibardine (1912.) apja St.Frusquin, Catmint (1913.) anyja pedig egy Persimmon-kanca. Queens Square (1919.) apja St.Simon fia, Caucher, Flamboyant (1922.) pedig egy St.Simon kancából elletett.

The White Knight, az 1907-es Goodwood Cup gyoztesének tulajdonosa T.L Kirkwood ezredes volt, aki Woodbrook nevu lovával megnyerte az 1881-es Grand National-t. A XX.század egyik legnagyszerubb steherének, The White Knight-nak az apja Desmond, mely kétévesen nagy klasszisú versenyló volt, a Coventry Stakes és a July Stakes nyeroje. Ezek után sajnálatos módon letört, és versenykarrierje véget ért. E gyengeségét szerencsére nem örökítette utódaira. The White Knight kétszer gyozött a Gold Cup-ban, szintén kétszer a Coronation Cup-ban, valamint a Gold Vase- és a Newbury Autumn Cup-ban. 1907-ben a Gold Cup-ban óriási küzdelmet vívott a francia Eider-rel. The White Knight már nyeronek látszott az öldöklo harcban, amikor Eider lovasa, George Stern, egy sokat tapasztalt, eros zsoké, aki a versenylovaglás minden fogását ismerte, és a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül alkalmazta a kevésbé szabályosakat is; mivel lovával nem volt képes elsoként elérni a célvonalat, utolsó lehetoségként óváshoz folyamodott. Óvását elutasították ugyan, ám mialatt ezen események folytak, egy versenylátogató ellopta a kupát az orök orra elol, mely ezután soha nem is került elo. The White Knight a tenyésztésben teljes csodöt mondott, nem adott egyetlen magához hasonló utódot sem.

St.Simon

 

Radium

Mr. Leopold de Rothcild tenyésztette 1903-ban a kései születésu pej mént, Radium-ot Bend Or után, Taia-ból, egy Donovan-kancából. Kétévesen megnyerte az 1600 méteres Prince of Wales's Nursery-t Doncasterben, mellyel egyetlen sikerét könyvelhette el. A következo évben nyeretlen maradt, többek között negyedik helyre ért fel a Derby-ben. Négyévesen négy versenyben tudott gyozni, köztük a Lowther Stakes-ben Newmarketben, és a Jockey Club Cup-ban. Csak ötévesként ért élete topjára, amikor öt gyozelmet aratott, többek közt a Goodwood, a Doncaster, és a Jockey Club Cup-ban. Egyetlen vereségét Longchamp-ban, a Prix du Conseil Municiopal-ban szenvedte.

Radium tulajdonosának Southcourt-i ménesében kezdte meg tenyészmuködését, 200 guineas fedeztetési díjjal. Utódai közül legjobbnak Clarissimus bizonyult, Lord Falmouth tenyéstése, mely 2000 Guineas-t, és Champion Stakes-t tudott nyerni. Háromévi Anglia pályafutása után Clarissimus Franciaországba került eladásra, ahol kiváló anyakancákat nemzett. Clarissimus-kancákból születtek többek között Crepello apja, Donatello II (1934. Blenheim - Delleana, Clarissimus); Brantome, a legjobb francia versenyló a két világháború között; és a veretlen Pharis (1936. Pharos - Carissima, Clarissimus).

Szintén Radium után született Condover (hat gyozelem, 4067 angol font össznyeremény); Periosteum (Ascot Gold Cup-nyero); Paragon (Duke of York Stakes, Kempton Jubilee, City an Suburban-gyoztes); és Illuminator (Royal Hunt Cup, Chesterfield Cup-nyero). Ezen utódain kívül nemzette még Ecurie-t, Diligence anyját, melynek leánya, Clarence adta Sun Chariot-ot, Hyperion nagyszeru leányát. Ecurie volt az anyja Feridoon-nak is, amely nem versenyzett, de neve ismertté vált Tantieme pedigréje révén, mely a dédunokája volt.

Radium nagy befolyást gyakorolt Ausztrália versenyüzemére is. Rebus nevu fia nyerte 1918-ban a Sydney Cup-ot, egy másik fia, Night Raid nem túl elokelo kétéveskori versenykarrierje után került Ausztráliába. Ott nemzette a híres Phar Lap-ot, és a Melbourne Cup-gyoztes Nightmarch-ot, mely ezenkívül még huszonnégy verseny nyeroje volt, és sikeres apamén Új-Zélandban.

Radium

Bend Or

 

Bayardo és Prince Palatine

A huszadik században kétségkívül a két legnagyszerubb ló volt a Goodwood Cup indulói között Bayardo (1910.) és Prince Palatine (1913.), bár a versenyt egyikük sem nyerte meg. Bayardo, mely anyja, Black Duchess révén ugyanúgy Galopin-unoka volt, mint a Derbynyero Lemberg, huszonöt futásából huszonkettot avatott gyozelemmé, köztük a St.Leger-t, az Eclipse Stakes-t, a Champion Stakes-t, és az Ascot Gold Cup-ot. A Goodwood Cup-ban szinte biztos nyeroként állt starthoz, ám kikapott a húsz az egyhez adott hároméves Magic-tol. Bayardonak ezen veresége lovasának, Danny Maher-nek a számlájára írható, aki magabiztosan adott Magic-nek egy furlongnyi elonyt, melyet Bayardo a célig már nem tudott behozni.

Bayardo

Csakúgy, mint Bayardo, Prince Palatine is különlegesen sokoldalú versenyló volt. Apja Persimmon, s gyozelmei közé sorolhatta a St.Leger, a Gold Cup (kétszer), a Doncaster Cup, a Jockey Club Stakes, a Coronation Cup, és az Eclipse Stakes trófeáit. Szenvedett néhány méltatlan vereséget, például a Princess of Wales Stakes-ben, ahol egy reá-s favoritként kapott ki Lance Chest-tol, míg a Jockey Club Cup-ban, ahol húsz az egyhez adták, csak Aleppo tudta megverni. 1913-ban, ötévesen Mr. J.B. Joel 45.000 fontért megvásárolta Prince Palatine-t Mr. T. Pilkington-tól, és elindította a Goodwood Cup-ban. Futását öt a kettohöz adták, s kikapott Catmint-tol. E versenyébol sántán tért vissza, s többé nem is versenyzett. Nagyszeru trénere, George Lambton így emlékezett vissza az eseményre: "Utolsó futása Goodwood-ban olyan fájdalmas látvány volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Kétségtelen, hogy a ló nem volt kelloen egészséges a versenyhez, már egy ideje lábproblémákkal küzdött. Egy mérfölddel a cél elott már nem volt rendben, de még mindig oroszlánként küzdött. Egy pillanatig úgylátszott, mégis hazaér, de azután ez a remény szertefoszlott. Nincs kétségem afelol, hogy Prince Palatine e futásban a szívét veszítette el, s ez az oka annak is, hogy a tenyésztésben nem vált be."

Vele ellentétben Bayardo nagyszeru apaménként írta be magát a történelembe, ám sajnos igen korán, tizenegy éves korában trombózis miatt kimúlt. Prince Palatine tizenhat éves volt, amikor egy tuzvész során elpusztult Amerikában. Ennek ellenére adott néhány magához méltó utódot, Rose Prince-t, melynek fia, Prince Rose nemzette Prince Chevalier-t, a Derbynyero Arctic Prince apját. Szintén Prince Rose nemzette Princequillo-t, amely az Egyesült Államokban kétszeres apaménsampion lett, és a kiváló kanca, Somethingroyal apja. Prince Palatine-t W. Hall-Walker ezredes (a késobbi Lord Wavertree) tenyésztette, aki szenvedélyesen hitt az asztrológiában. Sajnálatos módon lovának futásai nem gyozték meg arról, hogy vissza kellene vásárolnia a mént, melyet yearlingként 2000 guineasért adott el Mr. Pilkington-nak.

 

Son-In-Law - egy nagyszeru hároméves

Az 1914-es Cup egy kiváló hároméves steher, Sir Abe Bailey Son-In-Law-jának zsákmánya lett, nagy küzdelemben, fejhosszal verve Mr.Arthur James At Last-jét. Trénere az a Reg Day, aki közismerten értett az állóképes lovak idomításához. Dark Ronald fia (Mother-In-Law-ból, egy Matchmaker kancából) ez évben a Jockey Club Cup-ot is sikerrel abszolválta. A következo évben, 1915-ben csak a háború kitörése, és a versenyek elmaradása akadályozta meg, hogy megnyerje a Gold Cup-ot és másodszor is a Goodwood-ot, helyette azonban ismét diadalmaskodott a Jockey Club Cup-ban és a Cesarewitch-ben.

A hatalmas, felépítésében ideális mén vonásait mutató Son-in-Law eredményeihez és külleméhez méltó méneskarriert produkált: amikor harminc éves korában kimúlt, 650 versennyero utódot hagyott maga után, melyeknek össznyereménye megközelítette a 400.000 angol fontot. Son-In-Law volt az egyetlen Cesarewitch-nyero, amely késobb sampion apamén lett, kétszer, 1924-ben, és 1931-ben nyerte el ezt a megtisztelo címet. Straitlace nevu leánya (1921.pej, anyja Stolen kiss, egy Best Man-kanca) volt az egyetlen klasszikus-nyeroje (The Oaks Gr1, Coronation Stakes Gr1), de négy Gold Cup-gyoztest: Foxlaw-t (1922. Alope, Gallinule), Bosworth-t (1926. Serenissima, Minoru), és Trimdon-t (1926. Trimestral, William The Third) nemzette, mely utóbbi kétszer diadalmaskodott e versenyben. Ménvonala folytatói további Gold Cup-nyeroket adtak még sok generáción keresztül: Tiberius-t (ap.Foxlaw), Foxhunter-t (ap.Foxlaw), Souepi-t (ap.Epigram), Macip-ot (ap.Marsyas), és Erimo Hawk-ot (ap.Sea Hawk), mely utóbbinak 6. apja!

Marsyas II, Trimdon fia négyszer gyozedelmeskedett a Prix du Cadran-ban, amely nagyszeru teljesítménytnek közelébe sem ért azóta egyetlen versenyló sem. A Prix de Jockey Club- és Francia Derby-nyero Herbager szintén elso osztályú apamén Amerikában - melyet a franciák meggondolatlanul adtak el az Egyesült Államokba - nagyapján, Plassy-n (ap.Bosworth) keresztül vezeti vissza származását Son-In-Law-ra. Plassy az apja a Prix du Cadran-gyoztes Nepenthe-nek is. Enfield, Son-In-Law unokája (ap.Winalot) amely Cesarewitch-et és Queen Alexandra Stakes-t tudott nyerni, Ausztráliába került, ahol két Melbourne Cup-gyoztest, Sirius-t és Rimfire-t adta. Maga Son-In-Law két Goodwood Cup-nyerot nemzett: Buck-ot (1921.) és Epigram-ot (1938.), míg ménvonalából több Goodwood-gyoztes is ered: Tiberius (1935.), Cecil (1936.), Fearless Fox (1937.), Marsyas II (1946.), Souepi (1953.), és Erimo Hawk (1972.).

The Winter King, Son-In-Law fia Signorinetta-ból (amely kanca élete két futásából könnyen nyerte az 1908. évi Epsom Oaks-ot, majd 100/1-es odds-al az Epsom Derby-t) nemzette a Grand Prix-nyero Barneveldt-et, az 1940-es Epsom Derby-gyoztes Pont L'Eveque apját. Az Eclipse- és Champion Stakes-nyero Rustom Pasha (Son-In-Law fia a gyors Cos-ból, egy Flying Orb-kancából) Argentínában került felállításra, mint tenyészmén, ahol Rustom Mahal-t nemzette, Mumtaz Mahal leányát. E kanca lett az anyja a nagyszeru sprinternek, Abernant-nak, amely gyozni tudott a Middle Park Stakes-ben (Gr1), a King's Stand Stakes-ben (Gr1), és a July Cup-ban (Gr1).

Beaupére, Son-in-Law fia az 1000 Guineas-nyero Cinna-ból szerény képességu versenyló volt a maga három gyozelmével, és 974 fontos össznyereményével. Versenypályafutása befejeztével szülohazájában, Angliában állították fel fedezoménként, ahol vajmi kevés támogatással, és mindössze 9 guineas díjért fedezett. Nemsokára eladták a decemberi árveréseken, 100 guineas áron. Igy került Új-Zélandra, ahol áttöro sikereket ért el a tenyésztés szolgálatában, majd egy ideig Ausztráliában állomásozott, onnan került megvételre amerikai számlára, 100.000 dollárért. Két alkalommal sampion apamén Új-Zélandon, háromszor Ausztráliában, s e nagyszeru tenyészkarrierjét az Egyesült Államokban is folytatta. A Son-In-Law-ménvonal Új-Zélandi sarjai Foxbridge (ap. Foxlaw, tenyésztoje pedig az a Giles Loder ezredes, aki megszakítás nélkül tizenegyszer lett elso a tenyésztok sorában Új-Zélandon); a Derbyben második Robin Goodfellow, melynek apja Son and Heir, Son-In-Law azon fia, aki bár nyerni nem tudott, harmadik az 1927. évi Doncaster St.Leger-ben. Son and Heir anyja, háromnegyed részben testvére annak a Myrobella-nak, amely Big Game-t, és leányán, Snowberry-n keresztül a St.Leger-nyero Chamossaire-t adta, mely késobb szintén sampion apamén lett.

1975-ben ismét diadalmaskodnak a Son-In-Law-leszármazottak; Sea Hawk (ap.Herbager) két fia, Matahawk és Bruni nyerik a Grand Prix-t és a St.Leger-t. Sajnos ekkorra Sea Hawk Írországból már Japán tulajdonba került.

Son-In-Law

Az 1920-as évek

Az elso világháborút követo elso Goodwood Cup-ot Mrs. Gilbert Robinson lova, Flamboyant (Tracery - Simonath, St.Simon) nyerte, és szintén diadalmaskodott a Doncaster Cup-ban és a Manchester-i Prince Edward Handicap-ben. Négy évi ménesmuködés után Németországba került, de még elso négy méneséve alatt nemzette a 2000 Guineas-nyero Flamingo-t, amely helyesebb lovaglási taktikával Derby-gyoztes is lehetett volna, mely versenyben kikapott Felstead-tól. Flyon, Flamingo fia, az 1939. évi Gold Cup nyeroje apaménként nem játszott jelentos szerepet.

1924-ben a Goodwood Cup trófeája Aga Khan Teresina nevu kancájának zsákmánya lett, melyet Lady Sykes tenyésztett egy Wildfowler-kancából, Blue Tit-bol, Tracery után. Mind Tracery, mind Wildfowler St.Leger-gyoztesek voltak. A lassú fejlodésu, kései kanca, Teresina kétévesen nem tudott nyerni, háromévesként is csak egy gyozelem áll a neve mellett; de értékes helyezéseket szerez: harmadik az Oaks-ban és a St.Leger-ben; a Newmarket-, a Coronation-, és az Eclipse Stakes-ben második, csakúgy, mint végül a Cesarewitch-ben, amely versenyben alig egy orrhosszal kapott ki Rose Prince-tol. Négyévesen a Goodwood Cup mellett gyoz a Newbury Royal Stakes-ben, és a Jockey Cup Stakes-ben, ahol az elozo évi Derby-nyero Papyrus-t gyozi le.

A ménesben nyolc versennyerot adott, köztük az Ír Oaks-nyero Teresina-t Diophon után, amely leánya maga is két jelentos versenyzo anyja lett a háborús évek alatt: Turkhan (1937.ap.Bahram) az 1940. évi Ír Derby és a St.Leger nyeroje; Ujiji (1939.ap.Umidwar) pedig Gold Cup-gyoztes. Teresina Gino nevu fia (1930.ap.Tetratema) harmadik a 2000 Guineas-ban, gyoztes a Kempton-i Imperial Produce Stakes-ben, és késobb az Egyesült Államokban versennyerok apja. Teresina következo fia Alishah, az egy évvel idosebb Gino teljes testvére második helyre ér fel a Champagne Stakes-ben, hat versenyében 7.900 angol fontot keres.

1938-ban született fia, Alibhai, Hyperion után, nem versenyzett a tréning során elszenvedett sérülései miatt, ám Egyesült Államok-beli tenyészmuködése átüto sikert hozott számára. Tizenegy alkalommal sampion apamén, ötvennégy versennyero utóda között (Flower Bowl, My Host, Honey's Alibi, Moslem Chief, Your Host, Moslem, Traffic Judge, Bardstown, Mr. Consistency, Solidarity, Cover Up, On Trust, Special Touch, Bornastar) legjobb fia Determine, amely az 1954-es Kentucky Derby gyoztese. Kancautódai több, mint nyolcvan stakes-nyerot adtak, többek között Bowl of Flowers-t, Royal Tara-t, Graustark-ot, His Majesty-t, Eddie Schmidt-t, TV Commercial-t, Coraggioso-t, Shirley Jones-t, Lurullah-t, és Out of the Way-t.

Aga Khan következo Goodwood Cup-ja az 1927-es gyozelem Dark Japan-nal, Dark Legend fiával, amely meglehetosen sok versenynyerot nemzett franciaországi ménesmuködése során.

Az 1930. évben a kiváló hatéves, Brown Jack szerzi meg számára a Goodwood Cup-ot, ám a következo évi Cup-ban, 1931-ben nyakhosszas vereséget szenved Salmon Leap-tol, melynek szerencséje, hogy másik nagy riválisa, a kétszeres Gold Cup-nyero Trimdon megsérül, így e versenyben nem játszik szerepet. E nagyszeru herélt, Brown Jack a Goodwood Cup-ok szerencsétlen szereploje: nyerni mindössze egyszer tud, 1929-ben, 1931-ben és 1932-ben vereséget szenved. Ám versenykarrierje még így is kiváló: 65 startjából 25 gyozelem, hatszor diadalmaskodik a Queen Alexandra Stakes-ben, egy-egy alkalommal a Doncaster Cup-ban, az Ascot Stakes-ben, a Chester Cup-ban, az Ebor Handicap-ben, és a Champion Hurdle-ben. 65 futásából tízszer akadályversenyben indult, az ugrásokon tízbol hét gyozelmet aratott.

Salmon Leap tenyészto-tulajdonosa Mrs.Arthur James. Apja Salmon-Trout, egy sokat vitatott St.Leger gyoztese, anyja pedig egy Swynford-kanca, az a Stony Ford, mely megnyerte az Oaks-t, ám utána diszkvalifikálták. Ez a kiváló steher, Salmon Leap a Goodwood-on kívül gyozött még Coronation Cup-ban, és a Newbury Summer Cup-ban is. Megnyerhette volna Gold Cup-ot is, ám lovasa nem tartotta be az utasításokat. A tenyésztésben nem vált be, s csakúgy, mint apja, Dél-Afrikába került.

Az 1932-es nyero C.W.Birkin ezredes négyéves Brulette nevu kancája, az 1931. évi Oaks gyoztese. A pej kanca apja Bruleur, anyja Seaweed (ap.Spearmint); teljes testvére a Prix du Jockey Cup-gyoztes Hotweed-nek. Négyévesen megnyeri a Prix du Cadran-t, ezután Lord Woolavington tulajdonába kerül. Már Fred Darling tréningjében áll, amikor megveri Brown Jack-et a Queen Alexandra Stakes-ben, majd gyoz a Goodwood Cup-ban. A Jockey Club Cup-ot walk-overben nyeri, nincs ellenfele. A ménesben hét csikója közül egyik sem ér fel anyja nagyságához. Egyik leánya, Tropical Sun harmadik helyre ér az 1943-as Oaks-ban, és dédanyja lesz a Prix De l'Arc de Triomphe-nyero Vaguely Noble-nek.

 

Foxhunter

A Gold Cup-ban gyoztes Foxhunter tulajdonosa, Mr.E.Esmond nagy várakozással tekintett lova 1933-as Goodwood Cup-beli futása elé. Ám Foxhunter nem sokkal a Gold Cup után letört, és többé nem versenyzett. Ehhez a versenyhez mégis érdekes esemény fuzodik. Mr.Esmond számára másik lova, a hároméves Sans Peine nyerte meg a Cup-ot, melyet eredetileg Foxhunter iramcsinálójának szántak. Sans Peine Mr.Esmond istállójának második színeit hordozta, így a tulajdonos csak késobb jött rá, hogy valóban az o lova nyerte a futamot.

Loosestrife (ap.Transcendent) 1934-es Goodwood-gyozelme azért emlékezetes, mert bár Miss Norah Wilmot tréningezte a lovat, hivatalosan nem az o nevén volt bejelentve.

1935-ben Foxlaw fia, Tiberius abszolválta a Gold Cup - Goodwood Cup kettos sikerét, megszerezve e ritka dicsoséget tulajdonosának, Sir Abe Bailey-nek, és idomárjának, Joe Lawson-nak. Ez évben a Goodwood Cup-nak mindössze három indulója volt; mindhárman Son-In-Law-unokák! Cecil Tiberius iramcsinálójának lett jelentve, a harmadik pályázó pedig Bendex, egy hároméves King of the Garter után. E csikót Jack Leach vásárolta yearling korában 50 guineasért, és a ló azóta közös tulajdonát képezte az ismert újságíróval, Mr.Clieve Graham-mal.

Tiberius 9/2-es oddsal állt starthoz, és alig egy orrhosszal tudta megverni Bendex-et, mely alighanem megnyerte volna a versenyt, ha nem veszít teret az indulásnál.

The White Knight 1907-es gyozelmei óta ez volt a második alkalom, hogy ugyanaz a ló tudta megnyerni mind az Ascot-ot, mind a Goodwood Cup-ot. Tiberiusnak ez volt utolsó futása, a tenyésztésben nem maradt nyoma.

Az elozo évi vezetoló, Cecil 1936-ban meg tudta nyerni a Goodwood-ot, nem kisebb lovat utasítva maga mögé, mint az "oroszlánszívu" Quashed-et, amely Amerika akkori legjobb lovát, Omaha-t gyozte le emlékezetes versenyben a Gold Cup-ban. Quashed, egy, az istállójában elszenvedett sérülés következtében soha nem lett többé olyan jó, mint akkor, abban a heroikus küzdelemben volt.

Cecil (Foxlaw fia egy Polymelus-kancából, Star of Blyth-ból, melynek anyja az Oaks- és Derby-gyoztes Signorinetta-nak volt a testvére.) bonyolult egyéniségu versenyló, ám vitathatatlanul korának egyik legjobb stehere. Gyozelmet aratott a Queen Alexandra Stakes-ban és a Newbury Autumn Cup-ban, majd His Grace-szel holtversenyt futva nyer a Coronation-ban. A Gold Cup-ban, a Doncaster Cup-ban és a Chester Cup-ban második helyezett. A tenyésztésben kevés nyomot hagyott, neve csak Rheingold pedigréje révén bukkan fel.

Foxlaw a Goodwood Cup-okra gyakorolt hatását fiának, Fearless Fox-nak 1937-ben aratott gyozelmével fejezte be. Fearless Fox anyja Molly Adare, Phalaris leánya a Gallinule-kanca, Pretty Polly unokája volt.

Sir Alan Gordon Smith lova, Fearless Fox, mely Jack Jarvis idomításában állt, még apjánál is késobb ért élete topjára. Második versenyszezonja végén, háromévesen még mindig nyeretlen, bár már értékes helyezéseket ér el a Newmarket Stakes-ben, a Gold Vase-ben, és a St.Leger-ben. Idomárjának türelme azonban boségesen megtérült, a négyéves Fearless Fox a Gold Vase-nek, és a Goodwood Cup-nak egyaránt könnyu gyoztese. A Gold Cup-ban helyezetlen Precipitation mögött, ekkor a tréner, Jarvis úgy gondolja, lova rossz futásának oka a lovas, T.Burns. A hirtelen haragú Jarvis a verseny után oly durva vitába keveredik a lovassal, hogy a rendezok 25 fontos büntetést szabnak ki rá. Az eset ezzel nem ér véget, Burns bepereli Jarvist rágalmazásért, de az ügy végül elsikkad a törvény útvesztoiben.

(Foxlow-nak e győzelem posthumus dicsőség volt; 1935-ben, tizenhárom évesen lábát törte, ezért kiirtották.)

Foxlaw

 

Epigram, az 1938-as gyoztes

Epigram, sok Goodwood-beli elodjéhez hasonlóan lassan kifejlodo, késon éro ló volt, négyéves koráig nem is vált pénzkeresové, amikor is második futásában született gyozelem - egy akadályversenyben, 83 fontos elso díjjal. Epigram-ot Írországban nevelte Mrs.P.P.Gilpin, Son-In-Law után egy Flying Sally nevu kancából, amelynek apja, Flying Orb féltestvére volt Salmon Trout-nak.

Csikókorban vásárolta meg a Kildangan ménes 2100 guinea-s áron, majd a következo évben továbbadta Mr.J.V.Rank-nek 4500 guineas-ért.

Idomárjának, Noel Cannon-nak a rá jellemzo türelmes felkészítési módszere meghozta eredményét: Epigram klasszis steherré érett, s diadalmas gyozelmi sorozatának állomásia többek között a Doncaster Cup, a Queen Alexandra Plate, és a Goodwood Stakes. A tenyésztésben nem volt jelentos apamén, de nemzett egy nagyon jó stehert Souepi-ben, és leányai adták az Oaks-nyero Frieze-t, az ír 1000 Guineas-nyero Dark Issue-t és a Cheveley Park Stakes-nyero Rich And Rare-t.

 

A világháború utáni elso Goodwood Cup-ot 1946-ban egy igazi klasszis steher, Marcel Boussac lova, Marsyas II nyerte. Apja a kétszeres Gold Cup-gyoztes Trimdon, amelynek tenyészmuködését e fia mentette meg a teljes ismeretlenségtol; anyja a híres Asterus-kanca, Astronomie, mely a két Gold Cup-nyerot: Caracalla II-t és Arbar-t adta, valamint az Oaks-gyoztes Asmena-t. Marsyas II legnagyobb eredménye azonban nem a Goodwood-ban aratott gyozelme, hanem a Prix du Cadran négyszeri megnyerése, melyet négy egymást követo évben ért el 1944 és '47. között. Angliában a Goodwoodon kívül megynyerte még a White Rose Stakes-t a Hurst Park-ban, a Queen Alexandra Stakes-t, a Doncaster Cup-ot, és a Lowther Stakes-t Newmarketben. Versenypályafutása a Jockey Club Cup-ban ért véget, melyet elveszített. Apaméni muködését Macip neve fémjelzi, mely az 1956. évi Gold Cup-on kívül a Prix Royal-Oak-ban (Gr1) és a Prix Kergorlay-ben (Gr2) is gyozni tudott.

 

Tenerani

Az 1948-as Goodwood Cup nyeroje, Tenerani, Olaszország számára szerezte meg a gyozelmet. Apja Bellini, melyet a háború alatt a németek hadizsákmányként elhurcoltak, végül Lengyelországba került. Tenerani 14 verseny gyoztese Olaszországban, köztük az Olasz Derby-é, míg Angliában a Goodwood mellett megnyerte a másfél mérföldes Queen Elizabeth Stakes-t, a St.Leger-gyoztes Black Tarquin ellen. A Goodwood Cup-ban Arbar-t gyozi le, melynek tulajdonosa és idomárja a verseny után azt nyilatkozzák: lovuk letört, Tenerani csak ezért tudott nyerni.

Tenerani szigetországi tenyészévei során, melyet a Nemzeti Ménesben töltött, sohasem örvendett a tenyésztok figyelmének. Tenyészkarrierjének sikerét mégis meghozta számára fiának, a legendás Ribotnak örökké ragyogó csillaga. Másik nagyszeru ivadéka a kétszeres Gold Cup-gyoztes Fighting Charlie.

Mario Incisa della Rocchetta "A Tesio-k, ahogy én ismertem oket" címu könyvében így ír Federico Tesio-ról és Tenerani-ról: 'Ribot anyja, Romanella nem tartozott Tesio kedvenc lovai közé. E kanca, amilyen könnyen nyerte kétéveskori versenyeit, olyan rosszul szerepelta következo évben a Premio Chiusura-ban; és ami még rosszabb: e versenyébol sántán tért vissza. Ribot apja, Tenerani nagyszeru karriert futott be Olaszország, és Anglia versenypályáin; mi több, O volt az elso Dormello-i tenyésztésu ló, amely nyerni tudott a Szigetországban. Tesio mércéjével mérve is kiváló versenyló volt: eros, fáradhatatlan steher - képes helytállni minden futásában, egész versenypályafutása alatt. Ám tenyészmuködése elorehaladtával Tesio egyre kevésbé szerette ezt a lovát. Talán elonytelen külleme, talán rossz szokásai miatt - Tenerani szerette boxában felágaskodva rugdosni a falat; e játéka annyira elfajult, hogy hálót kellett kifeszíteni a boxban a feje fölött. Késobb egy birkát kapott boxába társként, hogy eluzze unalmát. Egy nem túl szép küllemu ló, rossz szokásokkal, melyeket soha nem hagyott el - ez lett Tesio végzetes hibájának okozója. Amikor 20.000 fontos vételi ajánlatot kapott Tenerani-ra az angoloktól, csak annyit mondott: -Hadd vigyék!

Tesio nem szerette Romanella-t, Tenerani-t pedig egyenesen megvetette. Kettejük párosításából született Ribot - amelyet származása predesztinált arra, hogy ne futhasson klasszikus futamokban - az a lova, amely Derby-t nyerhetett volna számára. '

Tenerani és fia, Ribot

 

Alycidon - Lord Derby utolsó nagyszeru versenylova

Alycidon, az utolsó azon kiváló lovak sorában, melyeket a 17.Earl of Derby tenyésztett, nyerte az 1949-es Goodwood Cup-ot. A nagytermetu, nyúlánk sárga apja a Tesio-tenyésztette Donatello, anyja pedig egy Hyperion-kanca, Aurora. A Goodwood-on kívül sikerrel abszolválta még a Doncaster- és a Gold Cup-ot. A Goodwood gyors iramú versenye nem igazán feküdt neki, és nehéz pillanatokat okozott hívoinek, mielott a célban nagy küzdelemben megverte Riding Mill-t. Napjainkban némely tenyésztok úgy gondolják, a hosszútávú klasszis versenylovak fedezoménként következésképpen nem válnak be. Alycidon ezen elméletre fényesen rácáfolt: 1955-ben sampion apamén, 1958-ban és '59-ben második helyen áll a rangsorban. Senki, aki láthatta nagyszeru leányát, Meld-et az 1000 Guineas-ban vagy a Coronation Stakes-ben aratott gyozelmekor, nem vonhatja kétségbe e kanca klasszisát. Alycidon másik kancautóda, Gloria Nicky nyerni tudott a Cheveley Park Stakes-ben, anyakancaként pedig a Prix De La Salamandre (Gr1), Oaks Stakes (Gr1), és 1000 Guineas (Gr1)-gyoztes Never Too Late-nek adott életet.

Alycidon

 

Az 1950-es Goodwood Cup-ban francia gyozelem született, Madame Volterra Val Drake-jének köszönhetoen. A következo évben, 1951-ben ismét francia színek diadalmaskodnak M.E.Constant lova, Pan II révén. A pej mén apja Atys, anyja Pretty Girl, Tourbillon leánya. Az 1947-ben elletett Pan II igazi klasszis versenyló; 1950-ben megnyeri a Prix Royal-Oak-ot, a következo évben gyoz a Gold Cup-ban, és második a Prix du Cadran-ban. A tenyésztésben a Grand Prix-nyero Altipan-t nemzette.

Az 1953-as gyoztes Souepi tenyésztoje és tulajdonosa a newmarketi tréner George Digby, és Mohammed Bey Sultan, akinek egy másik nagyszeru lovát, Egypt-et szintén Digby idomította. Ennek a pej ménnek az apja Epigram, anyja pedig az a Sousse nevu kanca, melynek apja Blandford sok csalódást hozó fia, Bala Hissar. Maga Sousse, miután hat versenyében helyezetlenül futott, 220 guineas-ért került eladásra 1951-ben.

Souepi sok türelmet és munkát igénylo ló volt. Kétévesként egyáltalán nem futott, háromévesen mind a hét versenyében helyezetlen. Négyéves korában, bár képességébol még mit sem bizonyított, indul, és gyoz a Gold Vase-ben, majd a Northumberland Plate-ben és az ascoti Sunninghill Stakes-ben. Ötévesen még jobb: megynyeri a Gold Cup-ot, a Goodwood-ot, és Nick la Rocca-val holtversenyben a Doncaster Cup-ot. Gyozelmeiben igen nagy szerepet játszott lovasa, Elliott is. Mind a Gold Cup-ban, mind a Goodwood-ban a lovasok küzdelme volt a dönto: Elliott-nak nehezen sikerült kicsikarnia a gyozelmet lovából a Blarney Stone-lovagolta Aram ellen. Hatévesen Souepi többé nem tudta hozni azon magas formáit, mint az elozo két évben. A tenyésztok teljes érdektelenséget tanusítottak iránta a ménesben, amit kifejez 2.100 guineas eladási ára, amennyiért végül Chilébe került megvételre. Új hazájában szép tenyészkarriert futott be, 1964-ben és '65-ben sampion apamén, nagyszámú ivadéka versenyzett, és került tenyésztésbe.

 

Zarathustra diadalma

Az évtized két legnagyobb klasszisú Goodwood-gyoztese Zarathustra (1956) és Gladness (1958) voltak. Zarthustra apja Persian Gulf, anyja Salvia, egy Sansovino-kanca, mely kancavonalon egyenesági leszármazottja Love-Oil-nak. A fekete mén tenyésztoje Sir Harold Gray, csikókorban került Mr.T.J.S. Gray tulajdonába, és Írországban, Michael Hurley idomításában állt. Kétévesen három gyozelmet aratott 1000 méter körüli távokon, majd a következo szezonban megnyerte az Ír Derby-t és St.Leger-t. Négyévesen a neve mellett a Curragh-i Royal Whip, és a Newmarket-i Chippenham Stakes gyozelme szerepel. Ötévesen, az Irish Lincoln-ban való futása után a Boyd-Rochfort Newmarket-i istállójába kerül, ahol további sikereket arat az Ascot Stakes, a July Stayers Stakes, a Goodwood Cup és a Shakespeare Stakes megnyerésével. A Goodwood-ban nagyszeru versenyt futva veri Bewitched III-at, a Prix du Cadran gyoztesét fél hosszal. Ezt követoen az Ír Nemzeti Ménes vételi ajánlatot tett Zarathustra-ra, ám az üzlet nem jött létre, így a mén továbbra is tréningben maradt, hogy az 1957-es Gold Cup-ra készüljön. E versenyét megnyerte, ám következo futásakor, amikor második helyen végez Donald mögött a Jockey Club Cup-ban, szárkapocscsont-törést szenved, ami miatt két hónapig laborál.

Versenypályafutása során Zarathustra húsz futásából tizenhármat avat gyozelemmé, össznyereménye 33.337 angol font. Tenyészmuködését Írországban kezdi meg, ám az évek során váltakozó eredménnyel szerepel, így tizenöt éves korában Japánba kerül fedezoménnek. Crozier nevu fia késobb a Jockey Club Stakes-nek és a Doncaster Cup-nak lesz a nyeroje.

Mr Gray azzal a döntésével, hogy csikóként eladja Zarathustrát, 86.000 font-tól fosztotta meg magát!

 

A hosno, Gladness

Az 1953-as születésu, angol tenyésztésu sötétpej kanca a nagytermetu, eroteljes versenyló képét mutatta. Apja a St.Leger-nyero Sayajirao, anyja Bright Lady, a fedezoménként gyengén szereplo April The Fifth leánya. Bright Lady a háború alatt a Gold Cup-ban rövid fejhosszas vereséget szenvedett Ummidad-tól.

Gladness kétévesen, Mr.S.Morgan bérletében egyszer futott. Háromévesként mutatja meg magát eloször, amikor idomárja, Vincent O'Brien elindítja Manchester-ben egy másfél mérföldes nyeretlen versenyben, amelynek könnyu gyoztese lesz. Négyéves korára nagy utófejlodésen megy keresztül a kanca, és O'Brien már a Gold Cup-ra készíti elo, ám a futam napján kokemény a pálya talaja, így visszavonja lovát a versenybol. Nem sokkal ezután a kanca Mr.J.McShain tulajdonába kerül. Az o színeiben aratja gyozelmeit Ascotban a Sunninghill Stakes-ben, és Curragh-ban a Leinster Stakes-ben. Elveszíti a Prix de l'Arc de Triomphe-t , de közvetlen ez után megnyeri az Irish Champion Stakes-t. Élete topjára ötéves korában ért. A Prix du Cadran-ban nyakhosszas vereséget szenved Scot II-tol, de revansot vesz legyozojén a Gold Cup-ban, ahol Hornbeam-et utasítja maga mögé, Scot II csak negyedik. A Goodwood Cup-ban csak sétál ellenfelei elott, versenypályafutására egy hónappal késobb, a York-i Ebor Handicap-ben teszi fel a koronát: hat hosszal, feltartva nyeri a versenyt 60.5 kg alatt; 13 kg-ot adva a második helyezettnek.

Hatéves korára is tréningben marad, helyezetlenül fut a Prix du Cadran-ban, majd utolsó versenyében, a King George VI and Queen Elizabeth Stakes-ben, nagy küzdelemben lesz második a St.Leger nyeroje, Alcide mögött.

Utódai közül említést érdemel Bally Joy (1961.pej mén, ap.Ballymoss), amely három versenyt nyert, és igazán jó versenyló lehetett volna, ha nem törik le ido elott. Merry Mate (1963.pej kanca, ap.Ballymoss) még jobb, mint a bátyja, az Irish Guinness Oaks gyoztese. Glad One (1965.pej kanca, ap.Milesian) második az ír 1000 Guineas-ban és az Oaks-ban, harmadik az Irish Guinness Oaks-ban.

 

Tenterhooks, az 1957-es Goodwod Cup, és a Gold Vase nyeroje; e patinás versenyekben háromévesként aratott gyozelmet. Apja a sokat méltatott és sokat mellőzött Tenerani, amely maga is megnyerte a Goodwood-ot 1948-ban.

Az 1960. évi gyoztes, Exar (1956.sötétpej mén, teny. Tally Ho Stud, Írország) igen elokelo származással rendelkezett: apja Arctic Prince, a Prince Chevalier (Prix du Jockey Club [Francia Derby] Gr1, Prix de la Salamandre Gr1, Prix Lupin, Prix Daru-Noailles, Prix Greffulhe, Prix de Conde, Prix du Trocadero) - Prince Rose (Grand Prix de Bruxelles, 2xGrand Prix d'Ostende , Grand Prix International d'Ostendre, Prix du President de la Republiquee) - Rose Prince - Prince Palatine (St. Leger, 2xAscot Gold Cup, Eclipse St., Doncaster Cup, Jockey Club St., Coronation Cup) - Persimmon ( Epsom Derby, St.Leger, Coventry Stakes, Eclipse Stakes, 2xGold Cup, Jockey Club Stakes, Richmond Stakes, Manchester Cup) - St.Simon (Ascot Stakes, Gold Cup, Goodwood Cup) -ménvonal folytatója, mely mének mind klasszikus versenyek nyeroi voltak - maga Arctic Prince Epsom Derby-gyoztes! Exar anyja, az Owen Tudor-kanca, Excelsa a híres Black Ray-kancacsalád tagja.

A yearling Exar 1957-ben 1.900 guineas-ért került Dt. Carlo Vittadini tulajdonába, aki Olaszországba küldte a csikót felkészülni. Háromévesen Exar gyozött a Gran Premio di Milano-ban hét hosszal, és a Gran Premio d'Italia-ban. Ezután visszakerült a Szigetországba, Noel Murless idomításába. Négyévesként a Gold Cup-ban második az angol tenyésztésu - ám francia tráningben álló -Sheshoon mögött, a vert mezonyben az a Le Loup Garou, amely a Prix du Cadran-ban meg tudta verni Sheshoon-t. A Gran Premio del Jockey Club-ban még mindig csak második Rio Marin mögött, ám a Goodwood-ot már minden nehézség nélkül nyeri Exar, a nyolcéves Predominate ellen. A Doncaster Cup-nak ugyanolyan könnyu gyoztese, egyetlen, hozzá nem méltó ellenfelével szemben.

Versenypályafutása befejeztével Olaszországban kerül ménesbe, majd 1969-ben Japán számlára kerül megvételre, s ott folytatja tenyészmuködését.

 

Két jó képességu herélt, Predominate és Trelawny, melyek mindketten futottak akadályversenyekben is; gyoztek Goodwood-ban 1961-ben és 1963-ban.

Parcical tízévesen gyozött a versenyben, amelynek abszurd voltát jelzi, hogy a lovak szinte a teljes távot nevetségesen lassú tempóban teljesítették. A lefutási ido sokat elárul: 5 perc 53.6! Ennek ellenére a versenyközönség lelkesen ünnepelte Predominate gyozelmét, amikor visszavezeték a futam után. Ekkor, közvetlenül a verseny után, Predominate tulajdonosa bejelentette, hogy öreg lova ezzel visszavonul a versenyzéstol.

Predominate Írországban született (Preciptic - Garryhinch, Great Scot), yearlingként vásárolta meg Ken Cundell Mrs.Trimmer-Thompson számára, 1.150 guineas-ért. Mrs.Trimmer-Thomson színeiben futott négy versenyszezonban, öt gyozelmet aratott sík-, kettot akadályversenyekben. Ezután vásárolta meg Mr.H.J.Joel, aki nagyreményu akadálylovat látott benne - ám hamar kiderült, hogy Predominate-nek nincs tehetsége az ugráshoz. E hiányosságát azonban kompenzálta síkversenyekben óriási küzdoszellemével, amit bebizonyított a Goodwood Stakes-ben 1958-ban aratott gyozelmével. E versenyében Predominate 54.5 kg alatt tudott gyozni, majd megismételte a rákövetkezo két évben, 1959-ben és '60-ban 59.5 kg-os terhet cipelve. Ez évben, 1960-ban szintén megnyerte a Queen Alexandra Stakes-t.

 

Trelawny-t 1956-ban tenyésztette Sir J.J.Astor, Black Tarquin után, az Umidwar-kancából, Indian Night-ból, mely Popingaol dédunokája volt. Jack Colling idomításában Trelawny háromévesként három versenyében tudott nyerni, ezután a December Sales árverésen 2.500 guineas áron került Mrs.L.Carver tulajdonába. Négyévesen, Sid Mercer tréner idomításában két gyozelmet aratott, köztük a Chester Cup-ban. A Goodwood Cup versenyében lábát törte, és az állatorvos a kiirtását javasolta. Mercer erre nem volt hajlandó, maga kezdte el gyógyítani lovát, a legteljesebb nyugalmat biztosítva neki.

1961-ben Trelawny, immár újra egészségesen, visszakerült Colling idomításába, és megnyerte az Ascot-i Brown Jack Stakest-t. 1961-'62 telén Rimmel-be vitték, ahol négy akadályversenyben indult, minden alkalommal helyezést szerezve. Az 1962-es szezont már George Todd istállójában kezdte, síkversenyekre készülve. A Royal Ascot versenypályán érte el emlékezetes kettos gyozelmét, az Ascot Stakes, majd a Queen Alexandra Stakes megnyerésével; 61 kg-os, és 60 kg-os súly alatt. Egy évvel késobb, immár hétévesen az Ascot Stakes-ben való futása kísérteties mása Brown Jack utolsó versenyének: másodszor diadalmaskodik e versenyben, 63.5 kg, ugyanolyan súly alatt, mint annak idején Brown Jack. Ugyanebben az évben könnyu, hat hosszas gyozelmet arat a Goodwood Cup-ban Raise You Ten - amely a következo évi gyoztes lesz - és a Grand Prix-nyero Balto ellen. Nyolcévesen az Ascot Stakes-ben, csakúgy, mint elozo évben, 63.5 kg-ot cipel, de ekkora súly alatt már nem tudja legyozni a négyéves Delmere-t, amelynek nem kevesebb, mint 18 kg-ot adott! Istállója indítani akarja a Queen Alexandra Stakes-ben is, de a szakadatlan esozések miatt a meeting utolsó két napja, és a verseny elmarad. Ezt követoen az öreg Trelawny már csak jelentéktelen gátversenyekben tunik fel néhányszor.

 

Raise You Ten-nek, a Goodwood Cup 1964. évi gyoztesének tenyésztoje és tulajdonosa Mr.P.A.B.Widener, trénere az a (késobbi Sir) Cecil Boyd-Rochfort kapitány, aki 1956 és 1966 között hat Goodwood Cup-nyerot idomított.

Az 1960. évi pej mén apja a St.Leger-gyoztes Tehran, anyja a Combat-kanca Visor, melynek nagyanyja, All Moonshine Hyperion anyai féltestvére. Ugyanez az All Moonshine az anyja Mossborough-nak, a Knowsley Dinner Stakes, a Liverpool Autumn Cup Handicap, és a Churchill Stakes gyoztesének.

Raise You Ten nagyszeru steher volt, mely a Yorkshire-, a Goodwood-, és a Doncaster Cup-ok mellett az 1964-es Gold Cup-nak is gyoztese lehetett volna, ha a verseny nem marad el az esozések alatt felázott pálya miatt.

Tenyészmuködése során adta a Goodwood Cup-gyoztes Girandole-t (1975), és számtalan ugró-nyero ivadéka közt Ten Up-ot (Cheltenham Gold Cup).

 

Az angol királyno két lovával tudta megnyerni a Goodwood-ot: 1965-ben Apprentice-el (1960. sárga herélt, Aureole - Young Entry, Foxhunter) és 1966-ban Gaulois-val (1963. herélt, Auriban - Gallega, Galcedor). Mindkét ló Boyd-Rochfort idomításában állt, Apprentice késobb a Yorkshire Cup-ban is gyozni tudott.

Még egy herélt gyozött a Goodwood-ban, Mr. Tom Blackwell Richmond Fair (1964. Psidium - Martha, Chanteur) nevu lova 1969-ben.

 

A balszerencsés Rock Roi

F.R.Hue-Williams ezredes lova, Rock Roi (1967. sárga mén, Mourne - Secret Session, Court Matrial) beírta nevét a lóversenyzés történetébe azzal, hogy a Gold Cup versenyében kétszer is gyoztesként haladt át a célvonalon, és mindkétszer diszkvalifikálták. Peter Walwyn tréner lova 1971-ben négy hosszal nyerte a Gold Cup-ot Random Shot elott. A doppingteszt fenilbutazont mutatott ki Rock Roi vérében, és a szervezok egyhangúlag kizárása mellett döntöttek. A Lambourn-i galoppok Ascot elott annyira megviselték a lovat, hogy a reggeli lassú munkákban teljesen lemerevedve dolgozott, ezért kezelték a tiltott szerrel. Az orvosi kezelés ezen módja helyénvaló volt, és bár Walwyn hosszú idot hagyott az utolsó kezelés, és a verseny között, a szer összetevoi a futam után még mindig ott voltak a ló vérében. A Goodwood Cup-ban Rock Roi közel végzett a nyero Random Shot-hoz, amely, miután az Ascot-nak végül gyoztese lett, megnyerte a Doncaster Cup-ot is.

A következo évben Rock Roi gyozött a Prix du Cadran-ban, és a Gold Cup-ban fejhosszal megverte Mr.Y.Yamamoto négyéves szürkéjét, Erimo Hawk-ot - ám annak lovasa akadályozás miatt óvást emelt ellene, és Rock Roi-t ismét diszkvalifikálták. A Goodwood Cup-ot, melyben Rock Roi már nem futott, szintén Erimo Hawk nyerte. Sea Hawk-nak e kiváló szürke fia a Doncaster Cup-ban kikapott Biskrah-tól, és a szezon végén visszaszállították Japánba, hogy apjához csatlakozva ott álljon a tenyésztés szolgálatába.

 

A 70'es évek

John Chandos-Pole ezredes lova, Proverb, Barry Hills idomításában 1973-ban, háromévesen diadalmaskodott a Goodwood Cup-ban, majd négyévesen, 1974-ben ezt megismételte. Reliance II sárga fia (any.Causerie, Cagire II) folytatta gyozelmi sorozatát a Chester Vase-ben és a Doncaster Cup-ban aratott gyozelmeivel, majd közeli másodikként végzett Ragstone mögött az 1974-es Gold Cup-ban. Az 1975. évi Gold Cup azonban nem a várt gyozelmet hozta számára - hanem a letörést, versenypályafutása végét.

 

1977-ben Bruni (Sea Hawk - Bombazine, Shantung) révén felcsillant a remény, hogy a St.Leger gyoztese meg tudja nyerni a Goodwood-ot - ebben a században még nem volt erre példa. Bruni gyozelmét egy másik szürke: Grey Baron, Alcide fia hiúsította meg, aki ezt követoen a Jockey Club Cup trófeáját is megszerezte.

 

Az 1978-as évben a Goodwood díjazása túllépte a 10.000 angol fontot - s az indulók között ott volt a Gold Cup gyoztese, Shangamuzo. A Goodwood-ok történetének egyik legizgalmasabb finisét láthatták a nézok - a nagy esélyes Shangamuzo mindössze harmadik tudott lenni Tug of War és Arapahos mögött. Tug of War, Reliance II e kiváló steher fia megelozoen már megnyerte a Northumberland Plate-et, majd ráduplázott a következo évben. Az elso alkalommal 10 kg-ot kapott Grey Baron-tól, aki 64kg-ot vitt a versenyben, és még így is kishíján megverte évjárattársát.

 

1979-ben egy igazi klasszis nyerte a Goodwood Cup-ot. Mr.C. d'Alessio négyévese, Le Moss Henry Cecil idomításában állt, 1978-ban második helyre ért fel a St.Leger-ben. Az 1975-ös elletésu sárga mén apja a mérföldig álló Le Levanstell, anyja Feemoss, Ballymoss leánya. Le Moss teljes testvére az 1965. évi pej Levmoss, a Prix du Cadran, a Gold Cup, és a Prix de l'Arc de Triomphe gyoztese. Másik teljes testvérük Sweet Mimosa, az 1967-es születésu pej kanca, amely Prix de Diane-t tudott nyerni.

Le Moss hét hosszas könnyu gyozelmet arat a Goodwood Cup-ban, majd az Ascot Gold Cup-ban és a Doncaster Cup-ban is.

Forrás: The British Racehorse, 1980.